Nem szeretek konkrét kis tranzitokról írni, mert ugyan a lassabb bolygók mozgása mutat generációs, össztársadalmi problémákat, de a jelentéktelenebb tranzitokat - úgy vélem - végképp csak az egyéni horoszkóp függvényében érdemes értelmezni.
Merkúrunk egy nagyon gyors bolygó, évente körbeszalad az égen. Nem is csak körbeszalad, fel-alá futkos, így igazán találkozik minden égi szereplővel legalább egyszer az évben, sőt, van akivel többször is. Ő az égi hírvivő, mint egy igazi riporter jön-megy, szállítja a híreket ide-oda, kíváncsiskodik, érdeklődik, beleszól, véleményt mond. Így aztán nincs igazán súlya annak, ha találkozik valakivel, vagy ő mond valamit.
Neptun más. Ő aztán egyike a leglassabbaknak, szép lassan cammog, 165 évig is eltart, míg körbejár. Ő aztán jobban tud generációs hatásokat mutatni. Erről már beszéltünk, hogy miféléket. Meg arról is, hogy most 2025-ig nagyon jól érzi magát, a legjobb helyén van, ahol csak lehet - a Halak jegyében. Szóval Neptununk most szép lassan segít, hogy ismét kibontakoztassuk együttérzésünket, hogy megint közelebb kerüljünk valóban a transzcendenciához, megérezhessük mindazt, ami saját határainkon túl van, legyen az egy másik ember, vagy az égiek. Teszi ezt persze minden egyénnél máshogy az egyéni horoszkóp függvényében.
Merkúr és Neptun tegnap esti égi randija egyfelől nem ritka esemény, évente legalább egyszer összejönnek egy kis csevejre. Másfelől mégis ritka pillanat volt. Neptununk most a Halakban, ereje teljében van, így minden, ami vele történik, különösen erős és jelentőségteljes történéssé válik. És Merkúr sem a szokásos módon közelítette meg. Merkúrunk, égi hírvivőnk ide-oda rohangászás közben néha megáll. Mielőtt irányt vált. Most éppen, már majdnem pontosan összetalálkozott Neptunnal, mikor egy hajszálra onnan megállt. Képzeljük el a lóti-futi riportert, amint az interjúalanyhoz szaladtában egyszer csak megáll, és eltűnődik: "persze, ledarálhatnám a szokásos kérdéseket az interjúalanynak, de vajon tényleg ezt akarom kérdezni? Tényleg ezt akarom mondani neki? Meg az olvasóimnak. És annyira tudom már, mit fog mondani, annyiszor találkoztunk, meg különben is ő a Híres Interjúalany, mindenki tudja, miket szokott mondani... Miért is készítek én interjúkat? Hogy is van ez?" Majd fogja magát, és szokásától eltérően mégse lép be a randi színhelyéül szolgáló kávézóba, hanem hátat fordít és elkullog: "nem, ezt még át kell gondolnom..." Neptun csak ül, ragyog tovább: "minden rendben, én a helyemen vagyok. Én ráérek megvárni, míg a riporter összeszedi magát, meg a gondolatait, és kész lesz meghallgatni. Én akkor is ugyanazt fogom mondani..."
Például, hogy életünk fontos része lehet a meditáció. De vajon képes-e ezt a gondolkodásunk (Merkúr) jól megérteni, hogy miért, és hogyan? Beleragad vajon a fogalomba magába, ahogy egy egyszeri kis riporter teszi, vagy képes mélyebben megérteni, átérezni, felfogni, hogy valójában nem önmagában a meditációra, mint üres cselekvésre van szükségünk, hanem a spiritualitás felé való tényleges kinyílásra, vezessen az akár egyszerű napi kis imákon, vagy komoly meditáción, vagy az együttérzésnek olyan napi emberi gesztusán át, hogy nem lököm fel a lassabban haladni tudót a metrón. Szaladó értelmünk könnyen félreért dolgokat. Beleragadhat a formába, a fogalomba. De most tegnap este egy pillanatra megállt. Egy pillanatnyi esély, hogy átgondoljuk a dolgokat, hogy hogyan viszonyulunk a saját életünkön túl is létező mindenség dolgaihoz, mit tehetnénk napi szinten érte, hogyan gondolkodjunk helyesen róla, és ezen gondolatainkat hogyan ültessük át a napi gyakorlatba. És az éves találkozó előtt most visszafordulunk, és újragondoljuk a dolgokat. Visszatérünk és megvizsgálhatjuk korábbi cselekvéseinket, napi rutinjainkat, vélekedéseinket. Összhangban vannak hitünkkel és a világ transzcendens céljaival?
Merkúr és Neptun ez évi interjújára majd csak március 22-én kerül sor...
