Vasárnap van, pihenőidő, úgyhogy egy kicsit pihentessük most a közéletet. Vagy mondhatnám úgy is, hogy hirtelen (Uránusz), hadd rúgjam fel a szabályaimat (Bak) :)
Íme, kedves olvasóm, itt van vasárnapi pihenésként Neked egy novella. Az első része itt: Novella1.jpg A második része meg itt: Novella2.jpg
Olvasd el, kérlek, mielőtt tovább olvasnál! Ha most nincs érkezésed, akkor később olvass tovább! Mindenképpen szeretném, ha nem én lőném le Neked a novella poénját.
Nos, oké, elolvastad. Michael Ende munkája, a Tükör a tükörben c. kötetéből. Igen, Ende az az író, akit mindannyian gyerekmeséiről ismertünk meg, mint a Végtelen történet meg a Momo. Hogy hogy kerül most ide? Ha eddig is olvastad a blogom, akkor szerintem már sejted is...
Nem teljesen jó megjelenítése az általunk nyomozott analógiának. Plútó itt nem jelenik meg igazán. De engedetlenséget tanúsítani, az igazi Uránusz. Hősünknek ez lett volna a feladata: engedetlenséget tanúsítani. Drága, elvérzett hősünk, mint egy igazi jó Bak, ment, teljesítette a feladatot, terhet teherre halmozva ment előre fáradtságosan a maga útján. Azt gondolta, az a feladata, hogy betartsa a szabályokat, és ezzel jut előre. Hát nem. Van, amikor az a feladat. Most nem. Most Uránusz kvadrát van: dobd a kijelölt feladatot - amiről mondták Neked, hogy az - na azt dobd a bánatba el, de most rögtön! És menj az intuíciód iránt! Igen, Uránusz az intuíció is.
Megvan az a kép, amikor arról ábrándozik a fiú, hogy hogyan fogja karjaiba venni a szeretett lányt? Na, az meg egy igazi neptuni összeolvadás, ahogy megszűnnek a határok a két ember között, és ahogy megszűnnek a labirintusváros korlátai is közben.
És az megvan, hogy mit sugall a Te intuíciód, kedves olvasóm?! Tanúsíts engedetlenséget!
