Marsunk irányváltásakor Észak-Korea az előre jelzettnél korábban kilőtte rakétáját, mire a rakétakilövésre válaszul azonnal összeült az ENSZ Biztonsági Tanácsa. Kis hazánkban pedig a Fidesz elnökségi ülésén eldőlt, hogy ki lesz a köztársasági elnökünk. A konfliktusok bomlanak ki szépen, nincs ehhez mit hozzátennünk, megy minden az Ég rendje szerint. Békánk kényelmesen hátradőlt lapulevelén, elmajszolt egy kövér legyet, és inkább a közelmúltba révedt valami konstruktív analógiáért...
Azt tudtátok, hogy Izraelből nem lehetséges felhívni iráni telefonszámot? Biztos ezért üzengetnek egymásnak a sajtó nyilvánosságán keresztül, hogy ki kit fog előbb megtámadni, bombázni stb. Na de nem azért éljük ezeket a különleges időket, hogy a történet egész egyszerűen egy kellemes kis megszokott háborúval érjen véget! Már csak azért sem, mert ugye itt atombombákról lenne szó...
Uránusz analógiájához tartozik az internet is. Kos Uránusz - internetes támadás. Ki ellen? Nem, nem a népek egymás ellen. Plútó, a hatalom ellen. Egy izraeli grafikus márciusban indította el az "Izrael szereti Iránt" elnevezésű Facebook oldalt, ahol irániak és izraeliek barátkoznak egymással, és próbálják megértetni a másikkal, hogy valójában egyik nép sem szeretne háborút. Posztunk írásakor az oldalnak több, mint 60 000 rajongója van, irániak, izraeliek, és sokan mások a világ számos pontjáról... Mondjuk Uránusz analógiájának, meg az én ízlésemnek is jobban megfelelne, ha ahelyett, hogy szeretetükről biztosítják egymást, inkább arra hívnák fel egymást, hogy találkozzanak félúton egy kis közös cigánykerekezésre, de mindenesetre a két nép egymással való barátkozása (barátság - Uránusz) még mindig egész jó lázadás a rendszer ellen. Az ellen a rendszer ellen, ami még csak a telefonálást sem teszi lehetővé a két ország között. Sokkal jobb megvalósítás egy ilyen Facebook oldal, mint egy atombombákkal vívott háború...
