Kinyitom reggel a netet. "Soha ezelőtt, nem volt ilyen kevés...", "Soha nem volt ilyen alacsony...", "Soha nem volt ilyen aránytalan..." olvasom egymás után a híreket... Persze, lehet véletlen. Imádom ezt a szót. Véletlen! Hát legyen mindenkinek hite szerint, a világ minden kincséért se próbálnám meggyőzni a véletlen-hívőket. A Hit úgysem a ráció kérdése.
Én meg csak bámulom tovább a csillagokat... Valahogy így:
Upsz, összekevertem, ez a sünös megvalósítási formám. De a WC-papír gurigára mindenképpen szükség van, hiszen Plútó és Uránusz a szabad szemmel látható világon túl van. Ezért is hívják őket transzcendens bolygóknak. Ami most zajlik az a szabad ésszel fölfogható világon túl van. Ezért, hogy értsük, mi történik, mindenképpen elő kell vennünk az azon túli eszünket. Szaturnusz az utolsó bolygó, amit még szabad szemmel is láthatunk. A Sors jelölője. Ami a Saját Sorsunkon túl van, az nem látható az égen. Vagy legalább egy WC-papír guriga kell hozzá, hogy láthatóvá váljék. És ott zajlik most a lényeg. A saját kis egyéni sorsunkon túl...
Mindenesetre, ahogy így bámulom a csillagokat, igen, valahogy így seggreülve... Szóval most visszahúzódtak éppen mindketten, azt látom. Plútó és Uránusz is. Hátrálásban készülnek az újabb összeütközésre. Szeptember 19. Összeütközés a legalacsonyabb fokszámon. Mármint asztrológiailag értve. Is. Mint egy rugós puska. Visszahúztuk, befeszül. Nagyon. Ütközik. Elsül. Visszább érkeztünk, mint az előző, júniusi koccanáskor. Most még feldobódnak a legalapvetőbb kérdések. Hogyan alakuljak át? Merre kell megugranom a szintet? Miben? Milyen struktúrát kell még lebontanom? Mit akar még elvenni Tőlem az élet?! Mekkorát üvöltsek még, hogy fáj?! Milyen folyamatok söpörnek át az országomon, a földrészemen, a világon? Merre induljunk tovább?
Szeptember végéig még jó pár szép tranzit fogja kibontani, láthatóvá-érezhetővé tenni a szeptember 19-i ütközést a legalacsonyabb fokon. És aztán menthetetlenül indulunk majd bele, előre a következő összeütközésbe. De most még csak figyeljünk, mit dob a szeptember vége. Emlékezetes őszünk lesz.
