A nyugati asztrológia az általános közhiedelemmel ellentétben egyáltalán nem állítja, hogy a bolygók "sugároznak", és ezen sugárzások határozzák meg életünket. A nyugati asztrológia által figyelembe vett égitestek csupán szimbolizálják, megjelenítik azokat az ősprincípiumokat, melyek egyfajta őselvként felépítik nem csak az egyes ember életét, de az egész általunk ismert valóságot. Az asztrológia csak egyfajta mérőeszköz, amin keresztül ezek az őselvek megfigyelhetők. Ha mondjuk ugyanilyen jól le tudnánk írni a Földön a homokszemek viselkedését, vagy a hangyák mozgását, azok is ugyanezen őselveknek engedelmeskednek, tehát azok is éppen ilyen jó mérőeszközök volnának.
Az asztrológia gondolkodásmódja az analógiás gondolkodásra épül. Egy-egy ilyen őselv a valóság összes dimenziójában megjelenik, ezek a megszokott gondolkodásunk számára annyira különböző dolgok egy-egy analógialáncot alkotnak. Az analógiásan egy őselv alá tartozó jelenségek megfelelnek ugyanannak az ősprincípiumnak, azonos módon viselkednek, ugyanazon őselv törvényeit jelenítik meg a világban. Az asztrológia segítségével könnyebben tudunk olvasni ezen őselvek összefüggéseiben, így könnyebben érthetjük meg az aktuálisan folyó időminőség összefüggéseit is. Tehát az asztrológia az analógiás gondolkodás segítségével képes számunkra olyan összefüggéseket megmutatni, melyekre hétköznapi gondolkodásunk nem képes.
A téma mélyebb ismeretéhez Thorwald Dethlefsen: A sors, mint esély c. könyvét ajánlom.
