Szóval ott ül James Cameron a Mariana-árok alján, a földkéreg legmélyebb részén, órák óta nem tudja kinyújtóztatni a végtagjait, és még órákig nem is fogja tudni. Nem félt küldetése teljesítése közben, hanem a feladatot látta benne, amit végre kell hajtani. Lent nincs napfény és hideg van. "Közel 11 kilométerrel a tenger szintje alatt az emberre akkora nyomás nehezedik, mintha 3 terepjáró parkolna a lábán. Cameron erről egy 8,2 kilométer mélyre vezető próbamerülés után azt mondta: a nyomás "ott van hátul, az ember fejében", a tengeralattjáró egy pillanat alatt összeroppan, ha ereszt valahol"
Cameron szellemileg és fizikailag is rengeteget készült az útra. Leérkezését követően ezt írta: "Sohasem esett ilyen jól, hogy a fenékre értem. Alig várom, hogy megoszthassam önökkel, amit látok".
Megvan a feeling kinek-kinek? Ahogy az ember megérkezik saját kis privát univerzuma legmélyebb pontjára. Ott ül a sötétben és hidegben. Nagy a nyomás. Kívül is, meg ott a fejben is, hogy egy hajszálon függ az élete. Nos, aki felkészült szellemileg és fizikailag is, aki tudta, hogy eljött az idő, utazni kell a legnagyobb mélységek felé, mert nincs más lehetőség, az most a felfedezés izgalmával van elfoglalva. Vitt magával lámpácskát az útra, és most élvezettel tekint körül. Tudja, hogy valami rendkívüli történik, aminek nagyon lehet örülni.
Aztán akadnak olyan utazók, akiknek valahogy nem sikerült ráérezni az idők ritmusára. Ők is ott ülnek a legmélyebb ponton. Nem készültek fel fizikailag, se szellemileg. Nincs náluk lámpa. A nyomás van mindenütt, kívül és belül. Mozdulni is alig tudnak. És valószínűleg nagyon meg vannak ijedve a váratlan helyzettől.
Nos mindkét féle utazónak jó hírem van! Cameron és csapata szerint ez csak egy program kezdete és további merüléseket terveznek! Aki lemaradt, még felkészülhet! Szerezzünk be lámpásokat! Eddzünk fizikailag! És készüljünk fel szellemileg: sok merülés vár még ránk!
