Egyszer csak elém került ez a videó. Tiszteletem Laár Andrásé. Azért egy-két dologban vitatkoznék vele.
És az nem is lenne érdekes, ha nekem vitám van Laár Andrással, mert azt megírhatnám neki is. De azt hiszem, hogy az egy terjedő szemlélet, amit magam körül is látok, amivel vitám van. Szóval a vita nem is Laár András és köztem zajlik, hanem egy egyre jobban elterjedő szemlélet és köztem van, amit Laár András videója jól szemléltet.
Azt állítja ez a szemlélet, hogy ez a gazdasági-politikai hierarchia, ami van, és ami tönkreteszi az életünket, az valami tőlünk független dolog. És hogy ha ők nem lennének, vagy lecserélődnének egy jó gazdasági-politikai elitre, akkor szebb lenne a világ. És hogy ehhez elég sok ember kéne, aki rendszeresen meditál, és akkor csak úgy maguktól megváltoznának a dolgok, mert a világ a mi tudatunk kivetülése.
Kezdeném akkor a vitámat egy egész tuti tárgyi tévedéssel. Laár a videó végén azt is állítja, hogy a fű az valami jobb dolog, mint az alkohol, mert az nem butít el. Ez egészen biztosan tárgyi tévedés. Ugyan társadalmunk kevesebb olyan embert látott, aki rendszeresen és nagy mennyiségben fogyasztott füvet, mint alkoholt, de az például egészen biztosan tudományosan bizonyított tény, hogy a fűfogyasztás emlékezetzavart okoz. Ami az elbutulás egyik formája. Abban ugyan egyetértünk, hogy minden attól függ, hogy hogyan használjuk, és ahogyan az alkoholt is lehet jól használni, akként a füvet is. De attól még, hogy kevesebbszer szembesültünk vele, attól még ne lennének a fűnek is veszélyei - az nem igaz.
És valahogy így vagyok az egész Laár által felvetett világképpel. Vannak benne igazságok, de azért az egész az úgy biztosan nem igaz. Egyetértünk például, hogy a rossz politikai-pénzügyi vezetők életmódjukkal valóban rossz karmát csinálnak maguknak, ami már önmagában is büntetés számukra. De hogy ők tőlünk függetlenül csak úgy lennének, az nem lehetséges. Ha a "jót" úgy értelmezzük, mint a mi tudati kivetülésünk, akkor a "rosszal" miért is van másként? Ha kedves velünk a hivatalnok, az azért van, mert jól meditáltunk, ha rosszak a politikai vezetőink, akkor azok meg tőlünk függetlenül azok? A politikai vezetőink is a mi tudati kivetüléseink, ha így tetszik. De hogy ahhoz is közünk van, hogy miért lettek ilyenek, amilyenek, az biztos.
És a meditáció istenítése is igen távol van tőlem. Nem mondom, hogy az ne lenne igaz, hogy egy megfelelően nyugodt és pozitív belső energetikára ne reagálnának a hivatalnokok, szóval a világ javításának ez is egy lehetséges útja. De ez így ebben a formában olyan, mintha ki szeretnénk magunkat meditálni a konkrét felelősségvállalás alól. Ha éppen azt látom az utcán, hogy leütnek és kirabolnak egy embert, akkor nekiállhatok mantrázni és meditálni, ahelyett, hogy rendőrt és mentőt hívnék, de vannak kétségeim, hogy ez-e az adekvát válasz egy ilyen helyzetben. És meditálhatok naphosszat, miután bevittem reggel a gyermekem az iskolába, de ha nem adok arról egészen konkrét visszajelzést, hogy már pedig azt gondolom, hogy botrány, amit az oktatásban csinálnak, sőt, vannak elképzeléseim arról, hogy hogyan kéne jól csinálni - akkor nem lesz jobb a gyerekemnek.
Nem lehet a felelősségvállalást és az önmagunk érdekeinek képviseletét ilyen módon megúszni. Hogy visszafordítsam a dolgot asztrológiára: nem létezhetek csak a 12. vagy a 9. házamban, nem fejlődhetek csak ott - bár az visszahat a többi életterületre is, attól még a kommunikáció (3. ház), az érzelmi élet (5. ház), az autonómia (2. ház) mind-mind más életterületek. Nem ülhetek pusztán jupiteri és neptuni energiákban: Plútónak és Marsnak is meg kell adni a magáét, őket is tudni kell a megfelelő időben a megfelelő módon alkalmazni, kezelni. Azaz önmagában a meditáció ugyanúgy csak egy kibillentség a sok közül. Tudnom kell harcolni (Mars), tudnom kell a helyén kezelni a saját és mások hatalmát (Plútó), tudnom kell megfelelőképpen kommunikálni (Merkúr) stb.
Az ember és a világ teljes rendszer. Attól, hogy kibillentség volt az egyik irányban, azaz mondjuk elhanyagoltuk a transzcendenciát, a szellemieket, attól még a világ nem fog egyensúlyba kerülni, ha most csak azt próbáljuk erőltetni minden áron. Ahogy itt az országban körülnézek: kommunikációban, önérdekérvényesítésben, felelősségvállalásban, konfliktuskezelésben legalább annyi fejlődnivalónk van. Ezek egészen konkrét készségek, amiknek jót tehet a rendszeres meditáció, de attól még önmagukban is fejlesztésre és használatra várnak. Nem bújhatok el a világ elől örökké egy csendes szobába meditálni, s várni, hogy majd ettől minden jobb lesz. Nem drogozhatom magam így ki a világból...
