Miközben Európában éppen lecsitul Ciprus válsága, és Amerika éppen az észak-koreai nukleáris fenyegetés elleni lépésekre koncentrál, mi foglalkozzunk most az újszerű közösségi kezdeményezésekkel. Arról már beszéltünk, hogy ezek időszerűek, és igazából ezek tudnak azok a jó alternatívák lenni, melyek az idejét múlt rendszereket lebontani és megújítani képesek. (Amennyiben nem tekintjük jó alternatívának az atomháborút, vagy a hackerkedést. Bocs, ilyen földhözragadtan ítélkezem.)
Az egyik ilyen, amibe mostanában ütköztem, egy újpesti srác ötlete. Emberek a neten megtalálják egymást, és segítenek egymásnak. Mosogatnak adományért. Lomtalanítanak házi lekvárért. Ilyesmi. Olvassátok el a cikket, érdemes! Helyi kisközösség, ahol a kölcsönös bizalomra épül egymás segítése. Osszuk meg a megoldandókat, és mindenki jobban jár.
Vagy a Facebookon terjedő Suspended Coffee. Tehetősebb emberek fizetnek egy-két kávét a helyi kisvendéglőben azoknak, akik ezt nem engedhetik meg maguknak. A módszer megint csak a helyi bizalomra épül: bízom a helyi kisvendéglősben, hogy az általam előre kifizetett kávét valóban oda fogja adni a rászorulónak, és a helyi közösség kontrollja azon, hogy a valóban rászoruló fog betérni ingyen-kávéért. Semmi bürokrácia, sehol 3 példányban benyújtott segélykérelem. Egy kis társadalmi szolidaritás. Nettó. Ők már elkezdték gyógyítani a politikai agydaganatot. ;)
Ma meg éppen ezt láttam:
Közösségi kertészet. Bizalom a közösség tagjai között, és a felvásárlók, és a termelők között. Helyi szinten. Hogy ez az egész miért zseniális, azt elmondják ők a videón. Én most inkább arról beszélnék, amire ők még nem jöttek rá. ;) Ez itt bizony Kos Uránusz. Támadja a a fennálló rendszert (kvadrát Bakra). Ők azt mondják, kiszálltak a mókuskerékből. Én azt mondom, az első lépést tették meg afelé, hogy mindannyiunk mókuskereke ilyenné váljon. Nem kiszállni kell a rendszerből. Az csak az első lépés. Át kell alakítani a rendszert (Plútó). Miért ne készülhetne harisnya vagy laptop is hasonló elvek mentén?
