HTML

Kedves Olvasó!

Ha a legfrisseb blogbejegyzésnél kezded az olvasást, és úgy érzed, egy mukkot se értesz, javaslom, olvasd el az első öt legkorábbi posztot! Ezután olvass el bármely tetszőleges posztot! Ha még mindig nem érted, akkor így jártunk. Brekk...

Facebook

A negyedik kvadrát alkalmával a béka felugrott a Facebookra... Mostantól ott is követheted.

Privát brekegés

Ha privát kuruttyolásra vágysz a békával, mondjuk a saját horoszkópodról, vagy bármi másról, akkor írj a velencei13@gmail.com címre! Brekk.

Akiket a béka szeret...

Helyzetjelentés a bárkáról 2013 márciusában...

2013.03.04. 10:16 Noé békája

Jupiter direktbe fordulása után a következő izgalmas esemény, ahogy éppen Szaturnusz segít be egy komoly kapcsolattal Plútónak. Átalakulás és sors, magány és a rendszerekhez való kapcsolódás, mérgek a térdekben, derekakban, fogakban és a sorshoz való viszonyunkban; a hatalmi kérdések most sorsszerűen eldöntődnek, avagy a sors keményen és alaposan helyreteszi hatalmi igényeinket... Mire van hatalmam? Hogyan kell éljek vele? Mit is rendelt ez ügyben a sors? Mit akar mondani nekem ez a térd- és fogfájás? Nagyon nyom most egyfelé az élet. És március végére még Jupiter is újra be fog segíteni... Ami dec. 21-e környékén felvetült probléma, az március végére újra fel- és elcsattan. Csak gondoljunk vissza, hogy míg a világ a világvégét várta, mi is történt velünk. Majd most március végén szépen visszakapjuk. Reméljük, most sikerül meg- és feloldani...

Megjegyzem, ugye a nagy világvége várásban derült ki az USA-ban, hogy nem sikerült a költségvetési szakadékra megoldást találni. Ugyan a minap még arról volt szó, hogy május 19-ig elhalasztották ennek az érvénybe lépését, de aztán most március 1-el mégis csak életbe lépett. Plútó és Szaturnusz. A hatalom megszorít. Válság vagy változás. A megszorítások most tovább mélyítik a válságot. Mert a hatalom nem tudott egyezségre jutni és elindítani egy gyökeres átalakulást. Előbb-utóbb muszáj lesz neki. Kérdés, hogy ehhez meddig kell még mélyíteni a válságot, hogy az átalakulás elkerülhetetlen szükségességét belássák Amerika vezetői. Vagy milyen nyomásnak kell még jönnie, hogy a változás meg tudjon születni - ha nem a belátásból, hanem szükségből...

Aztán korábban említettem, hogy Magyarország vezetésében február végére vártunk valami újat. Hát, Hoffman Rózsa távozott pozíciójából, de azért ezt olyan forradalmi nagy változásnak nem tartanám. Miniszterelnökünk kijelölte az új irányt, az új víziót a következő 20 évre. (Mi itt békaperspektívából beértük volna egy rövidebb távon élhetőnek tűnő országképpel is.) És lett nekünk egy új jegybankelnökünk. Na, ez mondjuk valóban új fordulat az ország vezetésében. A remény hal meg utoljára, hogy valóban jó is lesz ez nekünk.

Amit ma mindenképpen el szerettem volna mondani Nektek, hogy találtam egy kis gyöngyszemet, egy kis reménysugarat, hogy a hatalomban szükséges gyökeres átalakulás talán mégis szépen, és teljes és szükséges mélységében meg tudhat valósulni. Hogy van egy picike ország, ahol képesek voltak az emberek egy valóban bölcs vezetőt hatalomba emelni. Uruguay-ról beszélek, aminek államfője a világ "legszegényebb" államfője. Legalábbis a szerint a világkép szerint, amely eddig uralta társadalmunkat. Összvagyona nem éri el a 44 millió forintot, elnöki fizetésének 90%-át civil szervezeteknek adományozza, az elnöki palotát pedig a fedél nélkülieknek ajánlotta fel. Ki is a szegény?!

Tekintsétek meg hát az ő beszédét:

Na, ha már rendszerreformról és nézőpontváltásról beszéltünk, aminek el kell jönnie a rendszerekben, és a hatalom gyökeres átalakulásáról... Na, szóval hogy ez lenne az. És persze mindez egy kicsi, 3 milliós országban tudott megvalósulni. Mondtuk már azt is, hogy helyi kisközösségeké az idő. Ugye a testvériességről beszél. Uránuszhoz tartozik az efféle szolidaritás. Vegyük komolyan, és keressük saját környezetünkben, saját megnyilvánulásainkban a testvériesség megnyilvánulási lehetőségeit! Azt mondja, nem gazdasági a válság, hanem politikai. Mélyen egyet tudunk érteni. Mi is erről beszéltünk eddig is. Hogy a teljes rendszert kéne átalakítani, nem csak a piac szabályozását. Szóval Európa elindított reformjai talán elegendőek lesznek Európa stabilitásának elérésére. Talán nem. De mégis, azt hiszem, az, amiről Uruguay elnöke beszél, az azért egy gyökeresebb, mélyebb, és igazibb váltás. És újra hatalmi kérdések nem csak a megszokott értelemben: azt veti fel, hogy vajon mi uraljuk az erőket, vagy az erők uralnak minket? Ugye-ugye? A hatalom kérdései újabb dimenzióban, egy új nézőpontból. Vajon a kormányok az igazi hatalom? Vajon az, amitől én azt várom, hogy általa uralni fogom tudni az életem, valóban az a hatalom? Valóban akkor vagyok ura az életemnek, ha van elég pénz a bankszámlámon? Hol van a valós hatalmam? Használom-e és mire? 

Azt mondja, nem a tekintet nélküli fejlődés a cél, hanem a boldogság. Halljátok? Ő nem egy újabb ezoguru. Egy miniszterelnök. Aki nem csak beszél róla, de úgy tűnik, valóban éli is azt, amiről beszél. Ő e szerint az elvek szerint irányít egy országot. És mit mond még, mi a megoldás? Harc az új kultúráért! Kos Uránusz! Harc a testvériességért. Jaja. Időszerű.

Hát a magunk részéről hosszú és egészséges életet kívánunk az uruguay-i elnöknek. (Meg egy-két jó természetgyógyászt, aki segít neki kigyógyulni a reumából...)

Mi meg itt lógázzuk a lábunkat a bárka szélén, nézzük a vízözönt, ami viszi azt a sok szennyet, amit elsodort, nézzük ezt a nagy pusztító kavargást... Titokban azt reméljük, hogy talán eljön egy ilyen világ, ahol csupa ilyen miniszterelnököt emelnek az emberek az országaik élére, és az elképzelt képtől könnybe lábadt a szemünk...

Na, szedd össze magad, kicsi Békám! Vissza a jól bevált cinizmusodhoz, mielőtt még a végén téged is elér itt valami nagy változás... Lehet, Európa beéri kevesebbel, és az is elég lesz a túléléshez. Arról már nem is álmodunk, hogy Magyarország valaha felnő ilyen eszmékhez. Azért töretlenül szeretjük innen a távolból is az uruguayi népet és elnökét, szeretnénk keblünkre ölelni őket.

És marad tovább a bárkán való kuruttyolás. Látjátok, én itt erről beszélek. Ennyi az én hatalmam. Ma is tekergetem tovább a saját bárkám kormányát... A saját elveim mentén. A saját válságomra adott saját válaszaim mentén. A saját testvériességért vívott harcaim mentén. A saját bárkámon enyém a hatalom. Itt én irányítok. Na, szóval így.

Remélem, egyre többen hajózunk majd ebbe az irányba...

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://noebekaja.blog.hu/api/trackback/id/tr615115679

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.