HTML

Kedves Olvasó!

Ha a legfrisseb blogbejegyzésnél kezded az olvasást, és úgy érzed, egy mukkot se értesz, javaslom, olvasd el az első öt legkorábbi posztot! Ezután olvass el bármely tetszőleges posztot! Ha még mindig nem érted, akkor így jártunk. Brekk...

Facebook

A negyedik kvadrát alkalmával a béka felugrott a Facebookra... Mostantól ott is követheted.

Privát brekegés

Ha privát kuruttyolásra vágysz a békával, mondjuk a saját horoszkópodról, vagy bármi másról, akkor írj a velencei13@gmail.com címre! Brekk.

Akiket a béka szeret...

A béka és a depresszió

2012.10.02. 10:24 Noé békája

Mostanában egyre többen kérdik tőlem, hogy tényleg ilyen depressziósan látom-e a világot? Ilyenkor bután szoktam nézni, mert meg se fordult a fejemben, hogy depressziósan látnám a világot, és elsőre nem is értettem, hogy a beszélgetőpartner miért kérdez tőlem ilyesmit.

Amíg meg nem találtam itt a bárkán Noé iratai között egy apokrifet. (Psszt! Igen, szoktam néha illetéktelenül turkálni az iratai között, de el ne áruljatok! A végén még kirak engem a bárkáról, és egy darabig bírom úszással, de aztán mi lenne velem itt a nagy víz közepén?!) Szóval az irat A rút kiskacsa történetéből egy, a kánonba be nem került epizódot tartalmaz.

A történet abban az időben játszódik, amikor a Rút kiskacsa még a családjával élt - azzal, amelyikben meglátta a napvilágot. És bár ütötték-vágták a többiek, ami nem nagyon volt jó neki, de azért mégiscsak volt családja, tartozott valahová, kijelölt helye volt a világban, értékrendje, amit kapott a közösségtől, ami szerint élnie kell a világát. Ebben az időben a rút kiskacsa találkozott a tónál egy békával. A béka történetesen jós-béka volt. Azt mondta a Kiskacsának: "Te, figyelj! Nemsokára elmúlik ez az egész. Te nem fogsz többé a családodhoz tartozni, el fogod veszíteni őket. Egy hosszú, viszontagságos tél után majd lesz egy másik családod, ahol jól fogod magad érezni, ahol büszkék lesznek Rád, ahol szeretni fognak Téged. Az új családnak másmilyen lesz az értékrendje, de hidd el, ez sokkal közelebb fog állni hozzád!" A Kiskacsa az első pár mondat után rosszul lett. Jajj, hogy ő el fogja veszteni a családját?! És egyedül fog bolyongani egy télen át?! Ilyen csúnya dolgok egy magaféle rendes, igyekvő kiskacsával biztos nem történhetnek... Még akkor se, ha ilyen csúnyácska. Az élet biztosan nem ilyen gonosz! Annyira elmélyedt gondolataiban, hogy a béka mondandójának második felét meg se hallotta.

Viszont, ha vele nem fognak ilyen dolgok történni - gondolkodott tovább -, akkor biztos a béka látja rosszul. Biztos rossz kedve van. Fú, de ezek nagyon szörnyű dolgok, amiket a béka mond. Hát akkor a békának nem csak rossz kedve van, hanem egyenesen depressziós! A kiskacsa nagyon jóindulatú volt, nehéz sorsa megtanította az együttérzésre. Gyorsan el is küldte a békát egy pszichológushoz.

Ennyi a történet. Valaki tudna nekem ajánlani egy jó pszichológust?

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://noebekaja.blog.hu/api/trackback/id/tr834815182

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.