Persze nem róla van szó. Csak jól látszik az ő cikkében az a gondolkodásmód, ami oly sok emberében közös, csak a többiek általában kevesebb újságcikket írnak.
Az iszlám világ és a Mohamedről készült film problematikáját boncolgatja jeles írónk Nem tudta ezt Mohamed című cikkében. Abban egyetértünk, hogy az iszlám világ nem nagyon szereti a tréfát, és a Mohamedről készült karikatúrákat vagy a Prófétát kigúnyoló filmet igen agresszívan reagálja le. És persze őszinte együttérzésem a sok elhunyt áldozat hozzátartozóinak. Az itt a kérdés: hogyan is kéne tekintenünk erre a jelenségre (is). Nem mindegy, hogy mit gondolunk róla, nagyon nem. Már eddig is jó pár ember halt meg amiatt, amit mások gondolnak, és ezért nem mindegy, hogy sikerül-e megfelelő nézőpontot találnunk.
Azt írja Tóta W.: "A jelenet azzal kezdődik, hogy Nyugaton valakik iszlámellenes filmet, karikatúrát vagy szénrajzot készítenek." Hát ha továbbra is az orrunk elé bámulunk a földre, vagy legfeljebb szemmagasságig emeljük a tekintetünket, akkor kétségtelen, hogy a történetet innen kezdjük érzékelni, amikor valaki nekiáll rajzolni, vagy megjelentet egy filmet. De a "jelenet" nem innen kezdődik.
Ha felemeljük fejünket, és tekintetünket az Égre függesztjük, akkor a "jelenet" onnan kezdődik, hogy van a világban két őselv. Uránusz felfedezése óta egyre inkább teret nyertek az ő általa képviselt eszmék: a szabadság mindenek felett való tisztelete, a sajtószabadságé is, a humoré. Uránusz persze nem csak azóta létezik. Ha már vallást kell keresgélnünk, akkor a buddhizmust és tanításait szokták az Uránusz princípiumhoz sorolni, ami azért régebb óta létezik, mint hogy tudomást vettünk volna Uránusz létezéséről. Aztán van a másik őselv, Plútó. Aki végtelenül komolyan, és mélyen hisz, fanatikusan. És nem szereti, ha viccelnek vele, mert érzékeny nagyon, és a vicc sérti az ő érzékenységét. És cserébe visszaüt. Nem kicsit, nagyon. Nem csinál egy ellen-karikatúrát, hanem lefejez pár embert, vagy felrobbant. Plútó a terrortámadások őselve is.
Na most ha tekintetünket továbbra is legalább néha felemeljük, akkor nem olyan nehéz azt látni, hogy ajjaj, ez a két őselv éppen összeveszni készül az égen. Most éppen így: a sajtószabadság (Uránusz) nevében a világ nyilvánossága elé kerülhet egy gúnyfilm (Uránusz). Erre jön Plútó, ő is hozza a formáját: öl, pusztít konokul. És akkor jönnek mindkét oldalról az ideológusok: egyik oldalról az iszlámhívők, akik továbbra is makacs sértettségükben (Plútó) kiadják a fatvát. Ez a fatva, ez a gyilkoljunk meg mindenkit, aki mást mer gondolni, ez igazi Plútó analógia. Miért is nem lepődünk meg a fatva kiadásának időpontján...! Szeptember 18-a reggelén indult el Plútó végre újra diretk irányba, hogy másnap elkaszálja Uránuszt. Plútó beindul, hogy elpusztítsa Uránuszt. Remek! És jönnek persze az ideológusok a másik oldalról Tóta W. képében: az internetes újságíró (Uránusz) kiáll a sajtószabadság (Uránusz) mellett, és azt hirdeti, hogy ez a fajta szabad világ, amiben ő él, egyszer csak fel fogja számolni azt a plutonikus iszlámhívő magatartást - a dolgok természetes logikája szerint. Tehát Uránusz a maga módján visszatámad: azt hirdeti, hogy Plútó majd csak felszámolja önnönmagát és eltűnik végre a világból.
Hát rossz hírem van mindkét félnek: a csillagászok nem jelentették egyik bolygóról se, hogy valószínűsíthető lenne, hogy hamarosan megszűnnének.
És van egy jó hírem is mindkét félnek: a csillagászok nem jelentették egyik bolygóról se, hogy valószínűsíthető lenne, hogy hamarosan megszűnnének.
Nos, gondolhatja úgy akármelyik imám, hogy valaha sikerül majd kiirtania a világból a Mohameden viccelődőket: ez nem fog menni. És gondolhatja Tóta W., hogy valamikor egyszer csak meguktól el fognak tűnni a világból azok, akik a magaféle halálát kívánják: ez is csak illúzió.
Mit gondol erről egy csekély értelmi képességekkel megáldott béka, akinek fennakadtak a szemei, és továbbra is csak az Eget bámulja? Hát, ha már ez a két dolog nem nagyon fog eltűnni az életünkből, akkor muszáj tudomást vennünk róla. Azzal áltatni magunkat, hogy erőszakkal, vagy a probléma tudomásul nem vételével megoldhatjuk az ügyet, illúzió. Azután még tudomást kéne vennünk arról is, hogy most ez a két őselv feszültségben van. És ez se fog elmúlni hamar, most még éveink vannak arra, hogy ezek egymásnak feszüljenek. Nem valószínű, hogy megúsztuk egy-két nagykövet halálával. Ha meg már így van, akkor meg mégiscsak elébe kéne menni a dolognak. Nem tudom hogyan, én csak az Égen tájékozódom el, ott is csak többé-kevésbé. Talán mondjuk összehívnék az elkövetkező 5 kvadrát időpontjában egy-egy internetes konferenciát (Uránusz), ahol engedném, hogy ki-ki mondja a magáét, az imám éppen úgy, mint Tóta W. Hátha mégis meg lehetne hallani egymást, és hátha ebből a feszültségből el tudna indulni valami mély átalakulás (Plútó). Persze lehet, hogy csak még nagyobb botrány törne ki, amikor az imám habzó szájú beszédét a hátsó sorokból felhangzó kuncogás szakítaná meg. Ki tudja... Drága olvasók, várom a további ötleteket! Akiknek ez fontos lehet, azok továbbra is mi vagyunk. Uránusznak és Plútónak továbbra is mindegy. Ha nem szelídítjük meg őket, akkor sokan fognak még meghalni. Ha elkezdjük végre tudomásul venni őket, akkor van esélyünk a megszelídítésükre. Valaki szóljon már Tóta W.-nek!
