Ezzel a címmel jelent meg egy cikk a hg.hu-n a tavalyi új-zélandi földrengést követő újjáépítésről.
Szerintem megint csodás képet tesz elénk a cikk, mely szépen mutatja azt az analógiát, melyről eddigiekben is beszéltünk. Adott egy régi, híres, monumentális, műemléki épületekkel bíró város. És jön egy váratlan, hirtelen földrengés, ami elpusztítja azt. A képet figyeljétek, ne ragadjunk most bele a konkrétumokba! Régi, hatalmas struktúrák (Bak Plútó) váratlanul összeomlanak (kvadrát Kos Uránusz). Ugye erről beszéltünk eddig is. A város egy ideig megdöbben, túlél, takarít. Aztán gyászol. És elkezd újraépíteni.
De nem mindegy, hogy mit és hogyan. Nemzetközi ötletpályázatot írnak ki, cél, hogy fenntartható városközpont szülessen meg. A nemzetközi pályázat is nyilván határokon (értsd: struktúrákon) átnyúló együttműködés új struktúrák tervezésére. Már önmagában szép és konstruktív analógia jelen égi konstellációnk megvalósítására. És! - tervezés a fenntartható építészet szellemében, tehát újító szellemi konstrukció alapján.
Hogy ne legyen teljesen rózsaszín a kép, a helyiek már vitatkoznak azon, hogy jó-e hogy külföldieket is bevonnak az újjáépítésbe. A harc, támadás, támadottság azért jelen van minden szinten. Fizikai szinten lebontotta a struktúrát. Az embereket nyilván traumaként érte otthonunk elvesztése, és most az újjáépítésnél is megtalálják, hogy harcolhatnak egymással. :) De szellemileg is és fizikailag is valami nagyon új struktúra épül. A feszültség megvalósítható így is! A semmiből valami nagyon újat létrehozni.
Hát ez van. Várjuk a váratlant. Eddig megszokott struktúráink összeomlanak. Rajtunk áll, hogy a romokon veszekedésbe fogunk, vagy újjáépítésbe. Ha nem elég újszerűen tervezünk, akkor lesz még pár évünk, hogy újra összeomolhasson, hogy elölről kezdhessük...