Azt kérdi ma valaki Tőlem, hogy meddig lesz rossz. Hát mit tudom én. Tőlem függ?
Oké-oké, ez nem válasz egy asztrológustól, belátom. De most komolyan: tőlem függ?!
Én mondjuk meg tudom mondani, hogy meddig lesz feszült időszak, vagy mikor mi okozhat feszültséget. De hogy ezt rossznak kell-e megélni, annak a kulcsa nem nálam van, az tuti.
Képzeljünk el egy olimpikont, aki arra panaszkodik, hogy jajj, de rosszak voltak az edzések. Kemények voltak? Biztosra vehetjük. Fájt sokszor? Ja, az izomláz az olyan, hogy fájni szokott. Mégse ezzel van elfoglalva. Vagy ugye kedvenc példám a szülő nők esete. A legtöbbnek ugye fáj. Azért mégse olyan rossz dolog szülni... Legalábbis sokan vállalkoznak rá önként, tehát valami jó csak van benne. :)
Nagyobb távlatban nézve most benne vagyunk egy 3-5 éves feszült időszakban. Az USA éppen megint küszködik az adósságplafonjával, megint ezzel van tele a sajtó. Persze az adósságplafon a tünet, az amerikai politikai rendszer válsága meg az ok. Illetve annak az időszerűsége, hogy a rendszernek át kell alakulnia. Van-e döntési szabadságunk? Van. A tisztelt amerikai képviselő urak most éppen döntenek, hogy hagyják-e csődbe menni az USA-t. (Vagy ha nincs ugye választási szabadságunk, akkor jelen soraim is csak a determináció által meghatározottak, szóval akit arra determinált a sorsa, bátran vitatkozzon velem ez ügyben - de minek?) Abban nincs választási szabadságunk, hogy most vált időszerűvé, hogy a rendszer megújuljon. És hogy ez nem is fog most lezáródni. Az USA éppen csődbe is mehet, vagy nem - itt most még csak a negyedik kvadrátnál járunk, félidő van, a meccset még tuti nem fújják le. Amerikára így is, úgy is további kemény változások várnak. Ez csak egy újabb állomás éppen az átalakulásban. Hogy rossz-e? Mondjuk rossz-e, ha az USA csődbe megy? Az is lehet egy út a megújulásra... Miért is lenne rossz?
Mostanra mindenki látja már, mely területen kell megújulnia. Innen nézve lehet egy érdekes élmény: jé, tök üres a pénztárcám, és éhes vagyok - mire is tanít ez a helyzet engem? Hát nincs párom, és magányos vagyok - mi is itt a feladat? Már megint üvölt a főnök velem - hm, merre is visz ez az út?
Nyugi, ahogy az USA sincs még a végén, Te is éppen a közepén vagy valaminek. Folyamat. Nem lesz egyik pillanatról a másikra megoldás. Átalakulás van. Fájni fájhat. Kellő tudatossággal időnként van esélyed a fájdalomból átváltani. Amikor meg nincs, akkor is a fájdalom csak egy része annak a nagyobb egésznek. Ami a saját olimpiai dobogód felé visz. Vagy vihet.
Mert van: választás és döntés. Hogy hogyan éled meg. Hogy a változást kezedbe veszed-e, és megpróbálod-e terelni. Plútó és Uránusz előző nagy összecsapásánál még az 1930-as években az USA éppen a gazdasági válságból lábalt ki a New Deallel, Németország meg megszülte a Hitler vezette Harmadik Birodalmat. Szóval nem mindenkinek ugyanazt hozza az idő. Szeretném hinni, hogy van választásunk. Tudatos döntésünk az ügyben, hogy ezt a nagy feszültséget merre tereljük tovább. Nem az a kérdés, hogy meddig lesz rossz. Az a kérdés, hogy ebből a feszültségből mit hozol létre végül.*
*Kockázatok és mellékhatások tekintetében keresse privát asztrológusát. Amennyiben privát válságával nem sikerül dűlőre jutnia, a választási lehetőségei tisztábban látásában egy asztrológus sokat segíthet.
