A minap megkérdi tőlem egy barátom, hogy minek is építgesse ő az új házát, kertészkedjen, vadásszon új nőt, ha úgyis mindjárt jön a háború, meg az atombomba?! Mondom neki: az hogy az Plútó-Uránusz orbisba érésnél Obama éppen Dél-Koreába érkezik a nukleáris csúcstalálkozóra, ahol a demilitarizált övezetbe látogat és amerikai katonákkal is találkozik, miközben Észak- Korea elkezdi az előkészületeket a vélhetően katonai célú műholdja felbocsátásához - nos ebből korántsem következik, hogy háború lesz, hiszen elvileg szabadok vagyunk, dönthetünk máshogy is, választhatunk más megvalósítási formát. Mire ő: "persze, elképzelem, amint Kim Dzsongun és Obama leülnek és háború helyett elénekelnek közösen egy dalt." Mondom neki: nem, nem értettél meg. Nem, nem éneklünk, az most nem segít. Az Neptun analóg, jobb esetben is Vénusz. Ha már konstruktívabb Uránusz-Plútó analógiát keresünk az atomháborúnál, akkor mondjuk leülnek, és lejátsszák a háborút (Plútó) interneten (Uránusz). Vagy még inkább: egy hackercsoport mondjuk átveszi az irányítást mindkét fél számítógépes rendszerei felett, ezáltal lehetetlenítve el a hatalmat és a háborút, felforgatva ezzel a világ addig megszokott rendjét. Vagy váratlanul mindkét országban fellázad (Kos Uránusz) a nép , és elzavarja (kvadrát) addigi vezetőit (Bak Plútó). Soroljam még? Számtalan választásunk van. De nem, nem éneklünk.